"Mivel a Magyar bajnokságot én nyertem meg 2011-ben, én mehettem ki a világbajnokságra. Nagyon izgatottan vártam a versenyt.

Idén a világbajnokságot Szicíliában, Taorminában rendezték meg, ahol 32 ország indult el. Az utat repülvel tettük meg, majd a repültérrl buszokkal szállították el a versenyzket a szállodába. Már ott éreztük, hogy nagyon jó idnk lesz.
Az els nap mindenki kicsomagolt, ismerkedett a helyszínnel, majd este 7 órakor vacsorázni mentünk. Minden nagyon elegáns volt. A szálloda elképeszten gyönyör volt, akármerre néztünk virágokat láttunk.

A vacsora eltt mindenki kapott egy névtáblát, amire rá volt írva annak az asztalnak a neve, ahova ülni kell. Soha nem vacsoráztunk a honfitársainkkal, így szerencsére volt alkalmunk megismerkedni a többi résztvevvel is. Az ételek nagyon finomak voltak, többnyire halakat és tésztákat ettünk, de szerintem ez várható volt.
A vacsoráról minden este késn kerültünk a szobánkba, ahova belépve ajándékokat találtunk az ágyunkon (mp3 lejátszó, óra, táska, pulóver stb.).
Szombaton csapatokat alkotva versenyen vettünk részt. A verseny során ismét új embereket ismertem meg, illetve bejárhattuk a várost. Nagyon sokat nevettünk, hiszen izgalmas feladatokon vettünk részt (beöltözhettünk az ottani népviseleti ruhába, megkóstoltuk a helyi süteményt, golfoztunk, énekeltünk…).

A szombati ebéd nem a szállodában volt, hanem egy küls étteremben. Én az ebéd vége felé már csak a játékra tudtam gondolni, mert már nagyon vártam, hogy elkezddjön a verseny. A játék eltt, nekünk versenyzknek elmondták a pontos szabályokat. Fontos változás, hogy világbajnokságon folyamatosan mérik az idt, tehát mindenkinek egy perc áll a rendelkezésére. Az asztalokat kisorsolták, így mindenkinek megvolt a saját helye. A játék két fordulóból állt. Az idt saját magunknak mértük egy idmér segítségével. A nyolc játékból kettt sikerült megnyernem, aminek én nagyon örültem.

Miután a szombati verseny lezajlott, az ajándékozási ceremónia következett. Minden versenyznek hoznia kellet magával az országára jellemz ajándékot a többi versenyznek.
A szombati vacsorának nagyon jó volt a hangulata. Szicíliai estet tartottak és él zenét játszottak. Mindenkinek adtak egy kis csörgdobot, minek hatására elképeszten jó hangulat alakult. A vacsora alatt kihirdették a négy döntst.

Vasárnap reggel, reggeli után, indultunk kis autókkal az Etnára.  A szervezk elmondták, hogy kényelmesen öltözzünk, hozzunk magunkkal meleg pulóvert. Az Etnára 1600 méterig mentünk fel. Odafent egy vulkanológus beszélt nekünk az Etnáról. Számomra meglepetés volt, hogy olyan sok növény található a vulkánon. Mire a kisebb sétáról visszamentünk a kocsikhoz, addigra már berendezték a dönt helyszínét. Elképeszten jól nézett ki, hogy a döntt az Etnán rendezik. A világbajnokságot a holland versenyz nyerte meg, nyereménye pedig egy világkörüli út lett. A dönt után túrázni mentünk a vulkánon. Láthattunk egy kitörés által elzárt útszakaszt is. Borzalmas volt belegondolni, hogy itt emberek halhattak meg. Ezek után ebédelni mentünk, ami szintén itt az Etnán volt.

A vasárnapi vacsora tetszett nekem a legjobban. Mindenkit megkértek, hogy pontosan este 7 órára legyen a szálloda eltt, mert buszokkal visznek minket a vacsora helyszínére, de azt nem mondták meg, hol van. Én azt gondoltam, hogy nem lehet ennél szebb, vagy jobb hely, illetve, hogy hamar odaérünk. Ezzel ellentétben majdnem egy órát utaztunk, és egy olyan helyre vittek minket, amilyet én még azeltt nem láttam. Egy kisebb kastély épületben volt ez a vacsora, gyönyör környezettel. A vacsora a keresztapa köré volt építve, akivel találkozhattunk is. Mivel ez az utolsó vacsora volt, így itt már mindenki a saját honfitársaival ült egy asztalnál. Ezen az estén újból kihirdették a gyztest, a versenyek eredményét is elmondták, illetve itt is voltak még vetélkedk.

A világbajnokság sajnos vasárnap a vacsora végén befejezdött. Amikor mentünk vissza a szállodába a busszal, két dologra lettem figyelmes. Elször is, hogy síri csend van a buszban, másodszor is, hogy rengeteg élmény, impulzus ért engem az elmúlt 3 napon, mégis félig üresnek érzem magam, hiszen ez már nincs tovább. Nagyon nem akartam, hogy vége legyen.
Hétfn reggel mindenki megreggelizett, majd pedig indultak ki a repültérre. Szerencsére mi maradtunk még egy napot így volt lehetségünk jobban bejárni a várost.

Életem legnagyobb élménye volt ez az 5 nap. Egyrészt, mert elképeszten gyönyör helyen voltam, a legmagasabb szint kiszolgálással, másrészt, mert rengeteg jó embert ismertem meg.

Mindenkinek szívbl kívánom, hogy részesüljön ilyen élményben!"